A szemüveg

Sziasztok!

Tudom, rég jártam erre, de most megtöröm a jeget, és elhozom nektek az első művemet. Bár ez egy régebbi "novella", remélem, hogy tetszeni fog nektek, illetve jól szórakoztok az olvasása közben - a rövidsége ellenére.

Tehát az első mű, amit közzé szeretnék tenni, az egy alig 800 szavas Harry Potter világában íródott mű. A két főszereplő Draco Malfoy és Harry Potter. A művet ez a kép ihlette, bár egy kicsit alakítottam a fiúk ruházatát.

Remélem tetszeni fog nektek, bár elég rövidke, azért fogadjátok szeretettel. Amennyiben tetszett hagyj egy üzenetet, hogy tudjam, amennyiben viszont nem szeretted/utáltad akkor kérlek azt is írd meg, és indokold meg, hogy mit kifogásoltál benne, hogy a jövőben erre odafigyelhessek.

Köszönöm

Sheraphine

Draco, miután hazaért a munkából, belépett a nappaliba, ahol hatalmas felfordulás fogadta. A kanapékról a díszpárnák szanaszét hevertek a helyiség különböző pontjain, amíg a korábban szépen rendezett újságok a földön feküdtek. Totális káosz uralta a zöld-arany színekbe öltözött szobát, mindennek közepén a rumli okozójával, Harry Potterrel. A férfi a szokásosnál jóval kócosabb frizurával, egy legalább két számmal nagyobb pulóverben, és egy kopott farmernadrágban ácsorgott, kétségbeesetten pislogva a szőkére.

– Meg tudom magyarázni – szögezte le, ahogy Draco keresztbe font karral méregette őt. Bár szemüvege hiányában nem sokat látott a férfiből, érezte, hogy nem tetszik neki a helyiség jelenlegi dekorációja.

– Azt el is várom, Potter – biccentett a szőke, és közelebb lépett a másikhoz, mire az akaratlanul is tett egy lépést hátra. Bár mindvégig komoly arcot vágott, magában jókat vigyorgott szerelmén, ahogy az menekült a „haragjától”.

– Oké, az úgy volt, hogy átjött Hermione, aztán beszélgettünk meg ilyenek – hadarta a fekete hajú férfi, és miközben bizonyítani próbálta mennyire griffendéles, megállt, igaz, ebben sokat segített, hogy mögötte már a plafonig érő könyvespolc volt.

– Igen? – ráncolta a homlokát Draco, aki látszólag már a türelmét is elveszítette.

– Um, igen, és levettem a szemüvegem, mert bepárásodott a teától, mert ugye azt ittunk. Tudod, hogy utálom, ha bepárásodik – folytatta Harry, majd ahogy látta elmosolyodni a szőkét, felbátorodott, és közelebb lépett hozzá. – És most nem találom.

– Áhá – bólintott a másik, majd elgondolkodott, miközben végigmérte a vele szemben állót. – Szóval azt akarod mondani, édesem, hogy az egész kupleráj, amit te ide varázsoltál nekem… egy vacak szemüveg miatt van, amit könnyedén megtalálhatsz egy begyűjtő bűbájjal? – komolyodott meg ismét, ám szemei jókedvűen csillogtak.

– Azt – helyeselt Harry, majd gyorsan megrázta a fejét. – Azaz nem!

– Szörnyű vagy, Potter! – tört ki a férfiból a nevetés, majd megcsóválta a fejét, és levette a fekete hajú mögötti polcról a szemüveget. – Mindig a polcra teszed, megtanulhatnád már…

– Minek? Erre vagy nekem te – mosolyodott el Harry, és egy apró puszit lehelve a férfi ajkaira, a szemüvege után nyúlt, ám ahogy szerelme elhúzta előle, felvonta a szemöldökét.

– Kérd szépen! – vigyorgott rá szemtelenül Draco, és feltette magára az okulárét, majd távolabb lépett tőle.

– Megint? – fújtatott a férfi, miközben közelebb ment az egykori mardekároshoz, és a szemüvege felé nyújtotta a kezét. – Kérem szépen, Draco!

– Nem – nevetett fel a szőke, és elhajolt előle. – Szebben kérd!

– Draco... – Harry lágyan megfogta a kezét, és visszahúzta magához, tekintetét pedig a szürke szempárba mélyesztette.

– Igen, Potter? – kérdezte semmitmondó arckifejezéssel a szőke, bár alig tudta visszafogni a vágyait, ahogy arra gondolt, mire is készül a másik.

– Kérem szépen a szemüvegem – súgta a fekete hajú az ajkára a szavakat, majd mielőtt az bármit reagálhatott volna, megcsókolta. Végigsimított a másik karján, majd ujjait a szőke tincsekbe süllyesztette, és szorosan átkarolva a derekát, közelebb vonta magához. Hosszú percekig csókolta, majd lassan eltávolodott tőle, és a csillogó szürke szempárba nézett. – Elég szép volt? – simított végig a kipirult ajkán, mire a szőke csak bólintott egyet. Lehunyt szemmel közelebb hajolt hozzá, hogy egy újabb csókban forrjanak össze.

Köszönöm szépen a figyelmet, tudom, nagyon rövidke és még lesz pár ilyen, mivel még ezenfelül hét darab van ezzel a párossal. A jövőben igyekszem ennél hosszabb műveket írni nektek, amivel remélem meg lesztek elégedve.

Lenne egy kérdésem így elsőre.
Szeretnétek még ilyen hosszúságú műveket, vagy inkább hosszabbakra lennétek kíváncsiak?